TOMPA FERENC

Budapest, 1893. június  6.

 – Budapest, 1945. február 9.

 

Tompa Ferenc Történész, régész, múzeumigazgató-helyettes, tanszékvezető egyetemi tanár. 1920-ban a Vasvármegyei Kultur-Egyesület kérésére a Kultuszminisztérium már a Magyar Nemzeti Múzeum kötelékébe tartozó, frissen doktorált újkortörténészt bízta meg az első világháború alatt megsérült szombathelyi múzeum gyűjteményének újjárendezésével. 1920-1923 között három évig volt a szombathelyi múzeum igazgatóhelyettese. A fiatal újkortörténészből, az autodidakta Miske Kálmán hatására és nem utolsó sorban a közös velemi feltárások eredményeképpen igazi ősrégész vált. Feladatának megfelelően nagy hévvel kezdett bele a régészeti tár különböző gyűjteményeinek rendezésébe é elkezdte újraleltározni a keveredett anyagot. Három új leltárkönyvet (őskor, ókor, középkor) nyitott és elkezdte a növedéki napló használatát, amelyeket aztán egészen 1941-ig vezettek. A velemi ásatások mellett az asszonyfai népvándorláskori sírmező feltárásán is részt vett. Megjelent cikkeinek témái természetesen az őskorhoz kapacsolódtak, amelynek teljesen elkötelezettjévé vált. Amikor megbízása végén visszatért Budapestre, kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának őrévé, az őskori gyűjtemény kezelőjévé. 1938-ban az egyetemen felállított ősrégészeti tanszék vezetőjévé, egyetemi tanárrá nevezték ki. Ezután az ősrégész utánpótlás nevelésén fáradozott, mígnem munkájában végleg megszakította a második világháború, amelynek ő maga is áldozata lett.